Oldal kiválasztása

A búza, amelyet ma megeszünk, sokat változott az elmúlt században.

A “zöld forradalom”, az alacsony szárú, magasabb hozamú búza termelése az 1960-as évek közepétől kezdve jelentősen megnövelte a gabonahozamot. Ez kétségtelenül hozzájárult a globális élelmiszerhiány enyhítéséhez, azonban a modern növénynemesítés az elmúlt hatvan év alatt a magasabb terméseredményekre irányult, kevés figyelmet fordítva a gabonafélék tápértékére (Morris és Sands 2006). A gabona hozamának növekedése csökkentheti a benne található ásványi anyagok mennyiségét. Ugyanakkor ezt nehéz megítélni, mivel az ásványianyag-tartalom számos tényezőtől függhet, beleértve a növény fajtáját, a talajállapotokat, az éghajlatot és a műtrágya kezelést.

bottomcollageEgy tanulmány 2008-ban azt a célt tűzte ki, hogy a változó tényezőket a Broadbalk Wheat Experiment nevű kísérletsorozatban tárolt búza-minták felhasználásával biztosítja. Az 1843-ban kezdődő és napjainkig tartó lenyűgöző kísérlet 5 hektárnyi Hertfordshire-i területen folyik. Különböző műtrágya- és trágyakezelést tesztelnek a napjainkban legelterjedtebb búzafajtákon. Mindeközben figyelik a csapadékot, a hőmérsékletet. Búza- és talajmintákat tárolnak el minden évben. A parcellák közül néhányon a kísérlet kezdete óta alig változott a műtrágya-kezelés, mintegy kontrollparcellaként felhasználva ezeket.

A tárolt gabona-minták segítségével Ming-Sheng Fan és munkatársai (a Journal of Trace Elements in Medicine and Biology nevű szaklapban megjelent ) tanulmányukban mutatták be a cink, a réz, a vas és a magnézium mennyiségének alakulását a búzában.

Screen Shot 2017-09-27 at 16.29.26 copyCsökkenő ásványianyag-tartalom

Az 1960-as évektől kezdve egyértelműen csökkenő a tendencia a cink, a vas, a réz és a magnézium szintjében. 1840 és 1960 között ezen ásványi anyagok szintje állandó volt. 1968-2005 között az alacsony szárú fajtákban a cink-, réz- és magnézium-koncentráció jelentősen csökkent, minden parcellán.

Idézve a tanulmány szerzőit:

“A 2000-2005 közötti átlagos koncentrációk alacsonyabbak voltak a hosszú szárú fajtákhoz képest, cink esetében 33-49% -os, a réz esetében 25-39%, a magnézium esetében pedig 20-27% volt. A vas koncentrációja 1968-2005 között nem mutatott jelentős csökkenési tendenciát, azonban az átlagos koncentráció 23-27% -kal volt alacsonyabb, mint az 1845-1967 közötti időszakban.”

Ez akár a “hígító” hatás következménye is lehetne, ami azt jelenti, hogy a gabona ugyan nagyobbra nő, de a benne található ásványianyag-tartalom ugyanannyi marad. Ám a vizsgálatok mégsem ezt mutatják. Ezek szerint ugyanis az ásványianyag-tartalom hasonlóképpen visszaesett az 1960-as évek óta a nem trágyázott búzában is, ahol a búzahozam nem nőtt.

A talaj ásványianyag koncentrációja

A mai élelmiszerek tápanyagtartalmának megvitatásakor a közös felfogás az, hogy a hagyományos gazdálkodás a talaj ásványianyag kiürülését okozza, ami kisebb ásványianyag koncentrációt eredményez a gabonafélékben. Ennek tesztelésére a tanulmány szerzői az eltelt 160 év során tároltak talajmintákat. Talán meglepő módon azt találták, hogy a vizsgált ásványianyagok koncentrációja az elmúlt 160 év során megegyezett vagy megnőtt. A teljesség kedvéért megmérték az ásványi anyagok biohasznosulását a növényekre is, és megállapították, hogy a biológiailag hasznosítható cink, réz és magnézium koncentrációja az elmúlt 160 év során jelentősen megnőtt.

Következtetések

Az írók arra a következtetésre jutottak, hogy nem a gazdálkodás, hanem az alacsonyszárú gabona elterjedése lehet a ludas. Mégpedig azért, mert az alacsonyszárú búza növekedéséhez kevesebb energiára van szüksége, így a fotoszintézis során több cukor, majd ebből több keményítő keletkezik. Ennek szállításával nem tud lépést tartani a többi tápanyag szállítása, így azok “lemaradnak” a keményítővel folytatott versenyben és kevesebb tápanyag jut végül a gabonába. Ez magyarázhatja a tápanyagok mennyiségének csökkenését.

Az angol nyelvű forrás itt olvasható.